Ez a fotózás egy álommal indult, amit nem tudtam kiverni a fejemből - egy pár és lovak, lágy, aranyló fény, és az a földközeli, nyugodt szerelem.
Amikor ki kellett választani a megfelelő embereket, nem is gondolkodtam sokáig. Blanka négyéves kora óta lovagol, és az a kapcsolat, ami közte és a lovak között van, azonnal érezhető. Ő és Dani egy olyan harmonikus, összhangban lévő energiát sugároznak, ami tökéletesen illett abba a világba, amit elképzeltem ehhez a fotózáshoz.
Amikor megérkeztünk a farmra, olyan volt, mintha egy mesébe léptünk volna - mindenhol lovak, a fény átszűrődött a fák között, zöld mezők terültek el minden irányban.
Azonnal elkezdtük a fotózást, és őszintén szólva: rettentően szórakoztató volt. Ezek a lovak annyira játékosak voltak - folyton lökdösődtek és harapdáltak. Ez egy kicsit kiszámíthatatlanná, talán egy kissé kaotikussá tette a fotózást, de őszintén? Ettől lett még vidámabb.
Ahogy Blanka a lovak között sétált, az valami egészen különleges volt. Olyan volt, mintha hazaért volna. Ahogy a lovak reagáltak rá - mintha ők is érezték volna, hogy otthon van. Mintha tudták volna, hogy ott a helye.
A napot aranyló fénybe burkolózva zártuk, abba a fajta fénybe, ami mindent kicsit lágyabban ragyogtat. Időtlen volt.
Ez a fotózás még mindig az egyik kedvencem. Talán azért, mert nagyon szeretem az állatokat. Vagy talán csak azért, mert amikor az emberek és a helyek így tökéletesen összeillenek, mindig történik valami gyönyörű.









Mert minden történet megérdemli, hogy emlékezzenek rá