Emma és Patrik:
Páros fotózás a Velencei-tónál

Vannak fotózások, amik úgy élnek tovább az emlékezetedben, mint a nyár utolsó napsugarai - lágyan, aranylón, tele olyan melegséggel, amit örökké magaddal vinnél. Ez az este Emmával és Patrikkal pontosan ilyen volt. Még iskolás korunkból ismerjük egymást - közös órák, közös kalandok, sőt, közös utazások is, mint például a horvátországi túránk. Emma és Patrik gimis koruk óta egy pár, és most is együtt tanulnak Hollandiában. Annyi közös múlt, annyi szeretet.

Mivel mindannyian épp otthon voltunk Magyarországon, kitaláltuk, hogy csinálunk egy laza, nyári fotózást a Velencei-tónál. Megvártuk, míg a nap alacsonyra bukik és aranyfénybe burkol mindent, a levegő is lehűlt és elcsendesedett körülöttünk. Az egész este olyan volt, mintha egy Mamma Mia jelenetbe csöppentünk volna - mezítlábas szaladgálás, csillogó víz, és nevetés, amit a szél vitt tovább.

Az egyik kedvenc pillanatom? Patrik elhozta az analóg fényképezőgépét. Most ismerkedik a fotózással, és olyan jó volt látni, ahogy csendes kíváncsisággal szemléli a világot. Van valami nagyon szívmelengető abban, amikor valaki először kezdi el lencsén keresztül nézni az életet.

És aztán - amikor már azt hittük, hogy a nap teljesen eltűnt a felhők mögött, és lemaradtunk a legszebb fényről - újra előbújt. Mintha direkt az utolsó, legvarázslatosabb pillanatra tartogatta volna magát.

Nekem ez a fotózás különösen fontos volt. Ez volt az első alkalom, amikor igazán azt éreztem: kezdem megtalálni a saját hangomat fotósként. A történetmesélés, a fények, a kapcsolódás - minden olyan szépen összeállt, hogy még most is inspirál.