Amikor Fanni megkeresett, már kezdett kialakulni bennem egy kép - és ő teljesen benne volt. Naplementés fotózást terveztünk a Kisoroszi Szigetcsúcson, két vintage lámpással, hogy megadjuk a hangulatot.
Ahogy elkezdtük a fotózást, minden olyan filmbeillő volt. A nap alacsonyan járt, majd beleolvadt abba az álomszerű kék órába, amit a fotósok imádnak.
Egyszer megkérdeztem Fannit, mennyi ideje vannak együtt, és ő mosolyogva mondta: „Nos, két hónapja találkoztunk.” Ennyi elég is volt, hogy megértsem az energiájukat - játékos, édes, friss, de már ragyogó.
A fény lassan alábbhagyott, míg végül teljes sötétségben álltunk, csak a két lámpás pislákolt közöttünk. Ekkor jött a „Hol parkoltunk?” pillanat. Az éjszakában bóklászni, nevetve keresgélni tökéletes lezárása volt ennek a már eleve filmes hangulatú fotózásnak.









Mert minden történet megérdemli, hogy emlékezzenek rá