Gévai család:
A fa alatt őszi mezőkön

Vannak fotózások, amelyek olyanok, mint egy csendes költemény - és ez is ilyen volt.

Andrea keresett meg, hogy megörökítsük kis családjukat, és miután több lehetőséget megbeszéltünk, egy csalai mezőt választottunk. Visszatekintve, ez volt a legjobb döntés. A helyszínen minden megvolt: aranyszínű mező, egy lágy folyó, erdő és egy tökéletes hely a naplemente megnézésére.

Andris, a kisfiúk, a legnyugodtabb kis lélek volt. Nyugodtan fedezte fel a környezetet - itt-ott lehullott leveleket majszolva (mert hát a babák már csak ilyenek). Meleg, napsütéses őszi nap volt, és minden a szezonra oly jellemző, aranyló, nosztalgikus fényben úszott.

Az egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor rábukkantunk egy nagy, gyönyörű fára - öregre, szélesre, mélyen gyökerezőre. Azonnal a családfa jutott róla eszembe. Valami költői volt abban, hogy egy újdonsült családot ott fotóztam a fa ágai alatt, mintha a fa mindig is őket várta volna.

Fotósként - és emberként - ezek azok a pillanatok, amik mélyen megmaradnak bennem. Emlékeket teremteni és megörökíteni a gyerekek és jövőbeli önmaguk számára, generációkon át, hatalmas kiváltság. Ennek a fotózásnak külön csendes helye van a szívemben.