Vannak fotózások, amik olyanok, mint egy napsütéses forgatag tele nevetéssel - és ez pontosan ilyen volt. Blankával sokat beszélgettünk előtte, hogy hová menjünk, végül a budapesti Városliget mellett döntöttünk. Gyereknap volt, így a park tele volt emberekkel, zenével és azzal a könnyed káosszal, amit csak egy városi ünnep tud hozni. És valahogy pont ez adott neki különleges hangulatot.
Blanka rengeteg figyelmet szentelt az öltözékeknek - mindenki harmonizált egymással, és ettől az egész fotózás még különlegesebbnek érződött. A parkban barangolva kerestük a csendesebb zugokat, és miközben felfedeztünk, valami még jobbat találtunk: igazi játékosságot.
Mia egy igazi kis energiabomba - folyton csacsogott (amit imádtam!), és annyi életet vitt a fotózásba. Egyszer csak belebotlottunk egy kis fagyis standba, és hát, nem lehetett kihagyni. Egy édes kis megálló volt - ragacsos ujjak, boldog arcok, és egy tökéletes adag spontaneitás.
Ezután mintha varázslat történt volna. Futkároztak a füvön, fogócskáztak, csiklandozták egymást - és egyszerűen csak megélték a pillanatot. A Városligetet pont ezért szeretem ennyire - van benne tér a felfedezésre, a levegővételre, az együttlétre. És ebben a nyüzsgő forgatagban ez a család egy kis szigetnyi öröm volt.










Mert minden történet megérdemli, hogy emlékezzenek rá